Füles Odú blog
Kórházi buli első rész :) RFA
Először is leszögezném, hogy van egy bizonyos fokú kórház undorom… fóbiám… Nem tudom, de a gondolatától is rosszul vagyok, hogy ott kell lenni huzamosabb ideig, és itt arra gondolok, hogy adott esetben három óránál tovább. De komolyan! Felőlem teljes nyugalommal szurkálhatnak, nyiszálhatnak, csak ne kelljen ott maradni. Nem… tényleg belegondolok és rosszul leszek. Aki ismer tudja az okát, inkább hagyjuk.
Szóval… Tudja valaki mi az a rádiófrekvenciás abláció? Mert ha nem akkor most elmesélem gyorsan. Fantasztikus… Olyanoknak csinálják, akik rendkívül tehetségesek a daganatuk növesztésében… mint én… vagyis akiknek olyan jó helyen van, kellően közel az érhez, vénához és epevezetékhez, hogy esélytelen legyen kiszedni. Na mondjuk így belegondolva nem akkora baj, mert jobban jártam mint egy rendes májműtéttel.
(Nem, nem támadtak fel. Tényleg halottak voltak, csak a biztonság kedvéért kellett, mert maradhat a kupacban akár csak egy élő, aki bármikor nekiindulhat világot, vagyis szerveket látni.)
Tehát a dolog lényege, hogy egy tűvel, hatalmas tűvel (bár ezt csak képen láttam, mert a reggeli nyugtató úgy kiütött, hogy nem volt időm a műtőben senkit beszervezni hogy örökítse meg) beleszúrnak, és szétroncsolják ami ott van, és nem kell, hogy ott legyen. Így:
 |
| www.hopkinsmedicine.org |
A folyamat a következő: előző nap befekszel a kórházba, persze csak ha nem vagy elég akaratos :)… Másnap reggel levisznek egy műtőszerű szobába, ami tele van gépekkel, és mint utóbb kiderült, ha kell, pillanatok alatt át is rendezik az egészet. Na itt rád kötnek egy rakás infúziót, közben ultrahanggal megnéznek nagyon alaposan, annyira nagyon, hogy csoda hogy a bordádat nem döfik a tüdődbe… és ennyi. A többire nem emlékszem mert egy kedves nő azt mondta rám tesz egy maszkot, ahha, ez az utsó ami megvan, ja meg az előző ultrahangból, hogy kb 7 cm mélyre akartak szúrni…
Aztán felébredsz és nagyon fáj… embertelenül, körbe az egész… de ha mázlid van kapsz egy hatalmas adag fájdalomcsillapítót amitől pár perc múlva visszaalszol és amikor órák múlva magadhoz térsz, már alig fáj. Na mondjuk csak háton tudtam feküdni három napig, úgyhogy egy idő után már a fekvés fájt legjobban, de most már jobb, pár perce tudok máshogy is feküdni, és inkább nagyon kellemetlen mint fájdalmas.
Én a májbiopsziából indultam ki, az iszonyú volt, egy hétig mozdulni sem tudtam, bár akkor máshol szúrtak, lejjebb. Időnként mondjuk eléggé tud fájni de hamar elmúlik. Tulajdonképpen ez ahhoz képest semmiség volt, ha leszámítjuk hogy utána egy éjszakát bent kell maradni.
Ja igen! A dolog a transzplant klinikán történt. Sok rosszat olvasni a helyről… el kell mondanom, hogy a súlyos kórházfóbiám ellenére nem volt olyan rossz. Sőt, akikkel nekem dolgom volt, nővérek, betegszállító, orvos, ők mind rendkívül kedvesek voltak. Mindenben segítettek, és mindig mosolyogtak, hogy nekem jobb legyen.