Füles Odú blog
Egy újabb hiányos karácsony…
Mindent ugyanúgy csinálsz, ugyanaz a menetrend, mint már sok-sok éve… talán máshogy nem is nagyon emlékszel… minden decemberben. Ugyanúgy tervezed az ajándékokat, a tennivalókat, ugyanazt a bevásárló listát írod össze, ugyanazokat a girlandokat, díszeket és égősorokat teszed ki, persze ugyanoda ahova eddig is. Csak az teszi gyanússá, hogy valami mégsem ugyanolyan, hogy te veszed meg magadnak azt az ajándékot, amit teljesen biztosan valaki mástól kapnál meg.
Közben ugyanúgy telik az idő. Ugyanazok az ételek főnek, sülnek, ugyanaz a díszítés a fán, csak az a furcsa, hogy neked kell kimondanod, hogy jó úgy, és nem más dönti el. Aztán ugyanaz a történik. Szinte percre pontosan, és egyszercsak az egész végén ott állsz a fa mellett, és hirtelen valami nem jó. Fa gyönyörű, kaja, süti pipa, ajándékos kisasztal a helyén… de… de nincs, aki elmondja a szokásos imát, aki szétossza az ajándékokat. És akkor rájössz, hogy hiába csinálsz mindent ugyanúgy. Az egész építmény összetörik. Már egyáltalán nincs kedved az egész karácsonyozáshoz. Az se érdekel, hogy a kedvenceid várnak a hűtőben meg a sütis dobozban. Egyszerűen semmi értelme az egésznek.
Az emberek sose gondolkodnak el rajta mi lenne, ha valami megváltozna. Folyton csak az idegeskedés, hogy mennyi a dolog, mennyit kell sütni, főzni, díszíteni, ide menni, oda menni, ajándékokat venni, vendégeket hívni, vendégségbe menni. Értem én, baromi fárasztó tud lenni. De ha valami egyszercsak megváltozna, ha egy részlet már nem lenne benne a nagy egészben, és már soha többet nem tudnád visszacsinálni… biztos, hogy jobb lenne úgy? Dehogy lenne… Akkor már sajnálnád, hogy nem kell korán kelni, rohanni, hogy időben legyen vacsi meg ajándék, mert annak pontos ideje van ám. Igen, bármilyen idegesítő valami, szörnyen tud hiányozni.
Szóval örüljetek minden idegbajos ünnepnek, mert amíg nem változik, amíg minden ugyanúgy megy, addig tudod, hogy mindenki, akinek kell… tökmindegy, hogy ember vagy állat, ott ül a megszokott helyén a fa körül.
A harmadik hiányos karácsonyunk volt. Igen, hiányos, mert már soha nem lesz olyan, amilyennek szeretnénk. Bárhogy készülünk, már soha nem lesz olyan, mint volt, amilyen a mi fejünkben a karácsonynak lennie kell. Jó, tudom én, hogy a télnek a karácsony a lényege, és arra készülni kell meg minden… de most én egy kicsit nem szeretem… gondolom megint úgy november végéig. Aztán majd megint szeretem, és megint ugyanúgy készülök rá, mint minden évben, már sok-sok éve… és a végén majd újra rájövök, hogy valami nem stimmel, és nem szeretem…