Az orvos válaszol: miért KELL a mozgás?

Miért lenne szükségük a daganatos betegeknek a rendszeres mozgásra?

„A szervezet ellenállóképessége és a rosszindulatú daganat között szoros kapcsolat van. A mozgás befolyással van az immunoaktív mediátorok és interleukinek termelésére, valamint endorfinok felszabadulásával jár. A mozgás aktiválja a daganatos sejtek pusztításában szerepet játszó természetes ölősejteket (NK sejtek), a makrofágokat és a B sejteket és citokineket, mobilizálja a csontvelői őssejteket, a neutrofil granulocytákon keresztül a szervezet bakteriális fertőzésekkel szembeni érzékenységét csökkenti. A mozgás maga, illetve az elhízást csökkentő hatása révén, befolyásolja a zsírsejtek által termelt gyulladásos káros anyagok, az un. adipocytokinek szintjét.”

A pozitív, gyógyító hatások mellett milyen hatásai vannak a kezeléseknek a szervezetre?

„A testsúlyra, a test összetételre a kemoterápia és a hormonkezelés negatív hatással van. A hormont termelő szerveket érintő sugárkezelés, a kemo- és hormonkezelés miatt megváltozott hormonális státusz, a betegség okozta fájdalom, funkcióvesztés, fáradtság és hangulatváltozás miatti csökkent fizikai aktivitás, a nem megfelelő táplálkozás, a krónikus betegséggel összefüggő nem megfelelő tápláltság következtében megváltozott izomszöveti anabolikus és katabolikus folyamatok jellemzően a testzsír növekedését okozza, miközben az izom tömege és izomerő csökken.”

„A fáradtság a daganatos betegek 80-100 %-nál észlelhető, bár különböző mértékben, de gyakran a kezelések után hónapokig, évekig a befolyásolja mindennapos tevékenységet. Az életminőség romlása mellett szociális hatásai vannak, és ronthatja a terápia befejezését követő re integrációt is. A fáradtságot előidézheti maga az onkológiai kezelés, a terápia okozta megterhelés (mint a fájdalom, szorongás, depresszió, alvászavar), vagy az elégtelen táplálék és folyadék bevitel, ionháztartási eltérések, gastrointesztinális motilitási (gyomor és bélrendszeri működési) zavarok, vagy akár a kísérőbetegségek. Az előidéző okok lehetőség szerinti kezelése mellett ma már fáradtsággal kapcsolatos terápiás irányelvek is az általános állapotnak megfelelő fizikai aktivitást javasolják a panaszok csökkentésére. Egy klinikai vizsgálatba palliatív kemoterápia alatt álló 152 előrehaladt rosszindulatú daganatos beteget vontak be, és a rendszeres torna hatását mérték fel a fáradtság, az életminőség, a szorongás és a depresszió tekintetében. Az első hónapban a rendszeres mozgást végző betegek fáradtsági szintje 26%-kal, a második hónapot követően 35%-kal alacsonyabb volt, mint az inaktív csoportban.”

Sokan, én is nagyon, küzdenek memória és más problémákkal. Ezeknél is segítség lehet a sport?

„Kezeléssel összefüggő kognitív diszfunkció a kemo-, hormon, sugár-, biológiai és kombinált kezelések neurotoxikus hatásai miatt alakulhat ki. Károsodhat a figyelem, a memória, a feldolgozási sebesség és a végrehajtó funkciók is. A kezelés alatt álló nem CNS központi idegrendszeri vagy agyi áttétes betegek közel 75 % -nál, illetve a gyógyult rákbetegek 35 %-nál észlehető a mentális funkcióinak különböző mértékű és tartósságú romlása. A betegek 71 %-a jelez memória problémákat, és 64 %-a koncentrációs nehézségeket. Klinikai adatok támasztják alá, hogy a fizikai aktivitás csökkenti a kognitív funkciók hanyatlásának a valószínűségét. Folyamatban van olyan klinikai vizsgálat, mely reményeink szerint alá fogja támasztani, hogy a fizikai aktivitás szerepet játszhat a kezeléssel összefüggő kognitív diszfunkció megelőzésében.”

Hosszú távon mire számíthat, aki sportolni kezd?

„Néhány daganat típus esetén, az epidemiológiai adatok alapján, a fizikai aktivitás kapcsolatba hozható a kiújulás csökkent kockázatával, illetve a hosszabb túléléssel.”

„A mozgás jótékony hatása fizikális és pszichés paraméterekben is megmutatkozik rövid és hosszú távon egyaránt. Klinikai vizsgálatok eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a daganatellenes gyógyszeres kezelés mellett a fizikai aktivitással meghosszabbítható a minőségi élettartam. A testsúlykontroll, és ezen keresztül a kardiorespiratorikus ellenállóképesség, az izomerő és az erőnlét javításán túl hatással van az onkológiai kezelések mellékhatásainak csökkentésére, az életminőségre, a túlélési esélyekre és egyéb pszichoszociális faktorokra.”

Milyen mozgásformák lehetnek hatásosak?

„A WHO megfogalmazása szerint fizikai aktivitásnak tekinthető minden olyan mozgás, amelyet a vázizomzat hoz létre, és energia felhasználás kísér. A különböző mozgásformák élettani hatása eltérő, befolyásolja a mozgás jellege, intenzitása, időtartama és időzítése. Az intenzív, fizikai tréning esetén két edzésformát kell megkülönböztetni. Az aerob vagy kardiotréning a vázizomzat nagy izomcsoportjainak folyamatos vagy intermittáló, 20-50 percen át tartó erőteljes edzése. A mozgás során a szervezet képes arra, hogy a megfelelő mennyiségű oxigénnel lássa el az izmokat, így a tréning végén nincs oxigénadósság. Ez a mozgásforma elsősorban az állóképességet fejleszti és a kardiorespiratórikus (légzési – és keringési) rendszer kapacitását növeli. A mozgás intenzitását a pulzusszámmal mérhetjük le, melynek célértékét egyénileg kell meghatározni. Az aerob edzés bevezető, intenzív (folyamatos vagy intermittáló), és levezető szakaszokból áll. Ide tartoznak többek között a gyaloglás, a nordic walking, a futás, az úszás, a kerékpározás, a lépcsőzés és a labdasportok. Az anaerob vagy rezisztencia tréning esetén a szervezet az izmokban lévő glükózt égeti, a mozgás során oxigénadósság keletkezik. Ezek jellemzően rövid ideig tartó, nagy intenzitású, nagy erőkifejtéssel járó, kifulladásig tartó gyakorlatok, melyek között a légszomj miatt pihenési szakasz van. Segít az izomsorvadás és az oszteoporozis megelőzésében. Ide tartoznak pl. a súlyzózás, a futás sprint szakasza. Vannak mozgástípusok, melyek az előző két edzésforma egyikébe sem sorolhatók. Ilyenek például a légző gyakorlatok, a jóga, a streching, melyek a fájdalmas és görcsös izomképletek oldásában segítenek, növelik az ízületek mozgásterjedelmét (ROM) és a gerinc mobilitása mellett a stabilitását is, segítik a motoros kontrollt és a koordinációt, valamint csökkentik a distressz okozta tónusos izomfeszülést.”