Füles Odú blog
Levél a felhők fölé
Hello,
Csak mondom, ez nagyon nem volt szép. Mit szép? Ez egy nagyon, hogy is mondjam, csúnya egy húzás volt. Abszolút nem ebben állapodtunk meg. Szó sem volt róla, hogy a tök jó leletek után csak úgy ripsz-ropsz elalszunk. Jó, értem én, hogy van az az évekig tartó szenvedés, ami már sok, de most komolyan… nem beszélhettük volna meg legalább?
Ez tényleg nem volt szép. Mindenki megígérte mindenkinek, hogy minden rendben lesz. Azt beszéltük meg, hogy ha az a CT jó lesz, akkor örülünk, erőt gyűjtünk, és szépen levisszük a kutyát egyedül sétálni, meg együtt csináljuk meg a kilátót, meg Toszkánába megyünk, meg még ki tudja miket. És akkor tessék. Oké tudom, mi se mondtunk el mindent pont úgy, ahogy volt, de csak azért, mert jót akartunk… jóóóó beismerem ez sem volt szép… de szóval azért így átverni minket, na az már aztán de tényleg…
Egyszer megegyeztünk! Megegyeztünk, hogy nincs kényszer, hogy ha nincs javulás, vagy nagyon elég volt, akkor tényleg elég volt. És én, én tényleg be is tartottam. Még ott a nyomorult CT várójában is bólintottam, hogy ha rossz lesz, akkor ennyi volt, nem szenvedünk tovább. És akkor tényleg így? Ez komoly?
De legalább beszélgethettünk volna róla. Nem lett volna jobb mindenkinek? Én tényleg értem, akkor is megértettem volna, hogy miért inkább ez, de legalább ha átbeszéltük volna, hogy mit hogyan kellene majd. Nem lett volna jobb, ha nem csak az a néhány szinte öntudatlan szó adja a támpontot? Jó persze értem… ez nem egy olyan dolog, amiről az emberek beszélnek, mi is csak keveset, inkább csak bólintottunk, de tényleg nem lehetett megbízni bennünk, hogy nem fogunk hisztizni meg ellenkezni? Megígértük. És a három év alatt mindent, amit ígértünk be is tartottunk. Miért pont ezt nem lehetett megbeszélni? Annyi minden lett volna. Hogy mit, hogy intézzünk? Kiknek szóljunk, milyen zene legyen? Meg egyáltalán minden, ami egy ember életéhez tartozik. Még rendesen el se búcsúzhattunk, csak sejtettük, hogy valami készül, amiről mi nem tudunk. De én el akartam volna… és pont nem érdekel, hogy ott a felhők fölött már teljesen mindegy, ott már minden sokkal jobb, mert nincs a sok fájdalom, meg szenvedés, de akkor is. Miért kellett ezt így? Egy csomó kérdésem lett volna még, egy csomó mindent akartam volna mutatni, meg megbeszélni. Nem volt ez így jó. Beszélnünk kellett volna. Sokkal többet. Arról is, amiről amúgy nem szokás. Beszélnünk kellett volna, mert akkor tudtam volna, hogy búcsúzni kell. Tudtuk volna, hogy mit és hogyan, mert hidd el, tökre nehéz megfelelni az elvárásoknak, ha nem tudjuk mik azok. Beszélnünk kellett volna róla, mert akkor sokkal könnyebb lett volna minden. Igen tudom, ott már ez nem fontos, de itt igen.
Tudom, tudom… most már mindegy… de legalább jól csináltuk? Tetszett a hajó? Szerintem nagyon passzolt… a zene is… olyan volt, mint az élet igaz? Direkt úgy válogattam össze. Próbáltam kitalálni, hogy jó legyen. Még a Johnny is ott volt láttad? Ő is későn kapta meg az üzenetet. És miért? Mert nem beszéltünk. Későn szóltál, hogy látni akarod. Nem, tényleg nem volt ez így jó… beszélnünk kellett volna…
De nem gáz, egyszer úgyis találkozunk… csak mondom…