Füles Odú blog
Miért úgy kezelik a rákot ahogy? – Amit jó, ha tudsz a kezelésekről
Vannak dolgok, amik nagyon bonyolultak, például az orvostudomány. Az totálisan ilyen. Ezekkel a dolgokkal két dolog történhet. Az egyik, hogy valaki érti, és tudja miről van szó, a másik, hogy valaki nem érti, de szeret róla beszélni. Utóbbi esetben születnek “az orvos nem akar meggyógyítani”, “rossz kezelést adott”, “spórol a betegeken” és hasonló gyögyszemek. Ami azon kívül, hogy a betegek orvosba vetett bizalmát tapossa szét, ami elengedhetetlen, az ég világon semmire nem jó.
Van nekem egy jóbarátom, Illyés András, a daganatok.hu szerkesztője, biológus, egészségügyi szakújságíró és még orvosi szakfordító is. Általában megpróbáljuk megváltani a világot… hát mondjuk, hogy még dolgozunk rajta, de nem adjuk fel. Éppen ezért most egy nagyon fontos témát boncolgatunk egy kicsit, ez pedig az, amit a rákról, és a kezelésekről lehet tudni.
Szóval a rák nagyon bonyolult. Túl bonyolult. A legtöbb ember számára egészen egyszerűen felfoghatatlan, hogy ez nem olyan, mint a cukorbetegség, amire ott az inzulin, vagy a magasvérnyomás, amire van várnyomascsökkentő több féle is, vagy egy allergia, amire beveszel egy bogyót és minden oké… a rák egyáltalán nem ilyen “egyszerű”. Nagyon összetett, sok tényezős, és sajnos bármilyen sokat tudunk róla, még mindig sokismeretlenes.
“A daganatok nagyon sokfélék, többszáz-féle daganattípus létezik, ez az oka annak is, hogy nem létezik egyetlen, univerzális rákgyógyszer, és nem is várható ilyennek a megjelenése. Tovább bonyolítja a helyeztet, hogy az egy típusba sorolt daganatok sem egyformák, így például az emlődaganat sem egyetlen betegség, hanem tizenegy genetikailag különböző altípusa van. Ezek mindegyikének más a lefolyása, valamint a kezelés utáni kiújulásának az esélye.
A kezeléseket tekintve a célzott daganatellenes kezelésekben (egy-egy adott génhibára ható és immunterápiás kezelések) történtek igen jelentős előrelépések. Az már ismert, hogy a daganatok kialakulásáért körülbelül 600 gén tehető felelőssé, amelyekben összesen mintegy 4,5 millió mutációt sikerült azonosítani. Egyre több génhibára létezik már forgalomban lévő célzott daganatellenes kezelés, és még több génhibára van már a klinikai vizsgálatok valamely szakaszában tartó gyógyszer.”
És ennek megfelelően a rák kezelése sem úgy történik (a kamuhírekkel, és orvos ellenes cikkekkel szemben), hogy mondjuk csinálnak egy mammográfiát, az kimutat valamit, és az emberbe már nyomják is a minél drágább annál jobb szereket, mondjuk mellrákra.
A kezelés előtti vizsgálatokat, vagy az utánuk lévő kontrollokat sem véletlenül csinálják. Mind nagyon sok fontos információval szolgál az adott helyzetben, amiből az orvosok rengeteg dolgot tudnak meg a betegségről és a szervezetünkről, ami elengedhetetlen a gyógyuláshoz.
“A kezelőorvosok számos információ alapján választanak kezelést: egyaránt számít a beteg általános állapota, a kezelés várható mellékhatása, és főként a daganat típusa, amelyet a tumorból történő mintavételt követő szövettani vizsgálattal határoznak meg. Egy-egy daganattípuson belül sem mindegy azonban, hogy pontosan milyen típusú daganatról van szó. Ha például egy emlődaganat hormonérzékeny, akkor – a kemo- és sugárterápiás eljárások hatékonyságának javítása érdekében – több éven át alkalmazható hormonellenes gyógyszeres kezelés, amely a visszamaradó daganatsejtekben gátolja az osztódást elősegítő hormonhatásokat. Ha a daganat nem hormonérzékeny, akkor értelemszerűen nincs értelme antihormon terápiát alkalmazni.
A kemoterápiás, sugárterápiás és hormonellenes kezelések ma már sok esetben célzottan is kezelhetőek a daganatok. A célzott daganatellenes kezelések kiválasztását a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok segítik: ha a daganatban jelen van az adott mutációs célpont, akkor a kezelés hatásos lesz, ha viszont nincs, akkor nem érdemes célzott kezelést alkalmazni, hiszen ez célpont hiányában teljesen hatástalan maradna, vagy még rontana is a beteg állapotán. Emlődaganatoknál például jó ideje alkalmazzák a HER2-ellenes célzott kezelést: ilyenkor azt kell megnézni, hogy a daganatsejtek felszínén nagy számban fordulnak-e elő a HER2-receptorok. Ha igen, HER2-pozitív emlőrákról beszélünk. Ilyenkor adható HER2-ellenes gyógyszer, amely specifikusan képes gátolni a HER2 receptorok működését. Ha a jelenleg elérhető célzott kezelések egyike sem lenne hatékony egy betegnél a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok eredményei alapján, akkor továbbra is az a legjobb választás, ha a hagyományos daganatellenes kezelések (kemoterápia, sugárterápia, hormonellenes kezelés) kerülnek alkalmazásra.”
Mostanában egyre több szó esik a molekuláris diagnosztikáról. Ezek azok, amik segíthetnek megtalálni a célzott kezeléseket. Szerencsére egyre több ilyen teszt része a kezelések előtti vizsgálatoknak.
“A molekuláris diagnosztikai vizsgálatok egy része államilag finanszírozott formában is elérhető, és bármelyik magyar onkológián rutin eljárásnak számít: ilyen például az emlődaganatokkal kapcsolatban már említett HER2-pozitivitás kimutatása. Vagy egy közelmúltbeli példa a térítésmentesen is elérhető molekuláris diagnosztikai vizsgálatokra a TP53 és IGHV mutációs vizsgálatai krónikus limfoid leukémiában. A bonyolultabb, több génes panelvizsgálatok ma még csak térítés ellenében érhetőek el hazánkban, illetve – egyes esetekben – egyedi méltányossági eljárás keretében is hozzáférhetőek lehetnek. A cél mindenképpen az, hogy a precíziós onkológiai módszerek – vagyis amikor minden egyes beteg esetében egyénre szabottan igyekeznek megtalálni a legmegfelelőbb kezelési módszereket – a közeljövőben államilag finanszírozott formában integrálódjanak a mindennapi betegellátásba.”
Most pedig térjünk a lényegre. A hibáztatás. Mindig előjön. Valakinek hibásnak kell lenni nem? Az nem lehet, hogy valaki nem hibás, a dolgok csak úgy vannak. Pedig de. Ez pont ilyen. Vegyünk egy példát. Egy cukorbetegnek rossz adag inzulint írnak fel, rosszul lesz. Ki a hibás, az orvos, mert nem figyelt. Ha a cukorbeteg bezabál mindent, rosszul lesz. Ki a hibás, ő. Tiszta ügy. A rák nem ilyen. Pont azok miatt, amikről eddig szó volt. Soktényezős, sokismeretlenes. Ezért is fél tőle mindenki, mert nem tudunk biztosat. A mellrákos betegek egyharmadánál alakul ki bármikor később valamilyen áttét. Nem azért, mert valaki, valamit rosszul csinált. Nem az orvos hibája, és nem is a betegé. Ez senkinek sem a hibája, kivéve a betegséget. Csakis az ő hibája. Mi pedig csak reméljük, hogy egyre többet tudunk meg róla, és egyre többet tehetünk ellene.
“A daganatok sajnos képesek új mutációkat kialakítani, amivel rezisztenssé válhatnak a célzott daganatellenes kezelésekkel szemben. Ilyenkor terápiaváltásra, az újonnan létrejött génhibát célzó kezelésre van szükség. Ahhoz, hogy ne jöhessen létre rezisztencia, a tumorőssejteket is el kellene tudni pusztítani. Így nem alakulhatnának ki új mutációkat tartalmazó, és az addig alkalmazott célzott kezeléssel szemben már rezisztens, a korábbiaktól eltérő genetikai típusú daganatsejtek. Azt sajnos a legtöbb esetben nem lehet megmondani, hogy a betegség ki fog-e újulni vagy sem, bár vannak kiújulásra hajlamosabb és kevésbé hajlamosabb daganattípusok. A kiújulás valószínűségét sok esetben adjuváns, műtét utáni kezelésekkel próbálják mérsékelni: az emlődaganatok esetében ez például sugárkezelést jelenthet, amely a műtétet követően esetlegesen megmaradt daganatsejtek elpusztítására szolgál.”
És néhány adalékcikk, amit András gyűjtött ide nektek:
http://daganatok.hu/celzott-daganatterapia/a-her2-pozitiv-emlorak-es-kezelese