Dr. Facebook nem (mindig) a barátod
A közösségi média egy nagyon jó találmány… ha az ember tudja használni… Ami a legjobb benne – hogy bárkivel kapcsolatban lehetsz, bármikor írhattok egymásnak, bármit megoszthatsz – az a legrosszabb is. És a beteg ember mire a legfogékonyabb? A rosszra. Bizony. Ezen a ponton jelezném, hogy akinek nem inge…
Mostmár nagyjából minden betegségnek van legalább egy tucat csoportja, amik azért jöttek létre, hogy a betegek vagy hozzátartozók segítség egymást tapasztalataikkal, megbeszélhessék, ami foglalkoztatja őket, bátorítást, és sokszor jó példát kapjanak. És ezzel eddig nincs is baj. Akkor van baj, ha ez rossz irányba indul. A rossz irány pedig az, amikor a csoportban megjelennek a leletek fényképei azzal a kérdéssel, hogy: “Valaki tudja, hogy ez mit jelent?”. Az a nagy helyzet, hogy betegektől erre egyetlen válasz jöhetne, mégpedig az, hogy: “Igen, az orvosod!”, de ehelyett mindenki elkezdi megfejteni, találgatni a lelet tartalmát, a lehetséges kezeléseket, és a prognózist. Ez pedig nem jó. Sőt, megkockáztatom, hogy sokszor a gyógyulásra nézve kimondottan káros. Mert…
… attól, hogy valakinek van egy betegsége (mellráktól sem), nem lesz belőle automatikusan onkológus, patológus, sugárterápiás orvos, vagy bármilyen más szakember sem.
Persze, tök jó a tájékozott beteg… én már csak tudom… mert egy csomó mindent tud, jóval többet, mint az átlag beteg, amivel sokkal több dolgot tud tenni magáért, ami példa lehet a többi betegnek. De a tájékozott beteg is csak akkor jó, ha tudja használni a tájékozottságát. És főleg tudja, hogy mire ne használja. Mert az nem az ő dolga.
… az undok orvosnak is van legalább egy szakvizsgája.
Értem én, hogy nem minden orvos a legjobbfej cimbi… vagy nem mindig… de attól még neki van papír a kezében, hogy ért ahhoz, amihez mondja, hogy ért. Egyszerűen meg kell próbálni kommunikálni vele. Én nem akarok hogyismondjam, izé lenni, de a legtöbben meg se próbálják, mert már eleve úgy vannak vele, hogy majd a csopiba a barinők megmondják a tutit. KOMMUNIKÁCIÓ!!! A gyógyulás kulcsa. Kivéve, ha az orvos alkalmatlan. Akkor keress egy olyat, aki alkalmas, és szimpatikus, és tőle kérdezd meg azokat a dolgokat, amihez csak ő ért teljes biztonsággal. Bővebben a betegjogokról ITT.
… nem az számít, hogy X, Y, vagy Z mit gondol, szerintük mennyire durva, vagy milyen könnyen fogod túlélni.
A rossz kérdésre, ami nem oda való… hanem az orvos szobájába… nagyon sok olyan választ lehet kapni, ami egyáltalán nem hasznos, cserébe hatalmas károkat tud okozni. Mert aki nem ért hozzá, nem érti a leleted sem. Persze, lehet, hogy valamit ért belőle, de nem látja az összefüggéseket, nem tudja emellett még mi van veled, nem tudja, hogy ha gyógyszereket szedsz azok hogy állnak a többi gyógyszerrel, vagy nem tudja, hogy ha van valami más betegséged, az hogyan befolyásolja a kezeléseket.
… egészen egyszerűen ez nem egy nátha, amire mindig bejön pár nap pihenés, meleg tea vagy leveske. Ennyi. Ha eltörik a lábad, akkor se a szomszéd Marihoz mész át, hogy na most mi legyen. Mert lehet, hogy a Marinak röntgen szeme van, de tuti nem tanították meg vele diagnosztizálni, és ellátni. Értem? Tehát komolyra fordítva. Lehet, hogy az ember érti, hogy mi van a lapodon, de épésszel nem áll neki elemezni (kivéve, ha szerinte ő ért hozzá persze). Tovább mehetnénk a témában a kuruzslás felé, de majd legközelebb.
Ragozhatjuk ezt még holnap reggelig, de a lényeg: orvosi kérdést orvostól. Mert lehet bármennyire is egyforma egy leleted a máséval, te nem vagy ugyanaz, mint ő. És a gyógyulás legnayobb ellensége, a rossz, megtévesztő, téves információ. Mert, ha valaki mond valamit, mert szerinte tudja, és utána nem az történik, em az az eredmény, nem olyn kezelést adnak, nem úyg műtenek, csalódott és ertetlen leszel. Ez pedig a bizalmatlanság melegágya. A bizalmatlanság pedig a gyógyulás akadálya.
Mégvalami. Ha azét kérdeznél a leleteidről mást, mert nem érzed magad mellett az orvosod, akkor először is keress másikat. Jogod van hozzá. Másrészt, ha mindenképpen egy csoportban szeretnél kérdezni, akkor olyanban tedd, ahol szakemberek (orvosok, a betegek nem minősülnek szakembernek) adnak választ, vagy moderálnak.
U.i.: Nálam nagyon fontos a hitelesség. Én a saját nevemben kizárólag a saját tapasztalataimat írom le, vagy azokat a dolgokat, amiket az orvosaimmal együtt dolgoztunk ki, és jóvá hagyták, benne vannak. Bármilyen orvosi témában írok, abban mindig szerepel szakember, illetve minden esetben látja szakember mielőtt kikerül. Ez fontos.