Füles Odú blog
Biztos, hogy valakinek hibásnak kell lennie?
Sokszor előkerül a téma, hogy azért lesz valaki rákos, mert valami lelki problémája van. Mondjuk olyanok, hogy nem szerettek gyerekkorunkban, anyukánk nem törődött velünk, bántottak, csúnyán beszél velünk a férjünk, nem jó a párkapcsolatunk, nem vagyunk elég erősek, nem fogadjuk el magunkat, meg nem tudjuk megoldani a problémáinkat… de!
Ha ezeket megoldjuk, akkor aztán a rák már pakolhat is és cuccolhat odébb hevesen. De sőt! Még orvos se kell hozzá… Most mondjuk elképzeltem, ahogy összeveszek itthon valakivel és közlöm, hogy hohóóóó tetőled nekem érzem, hogy jön a rákom, úgyhogy “Adios!”. Hát inkább vicces…
Nekem vicces, mert elképzelem a reakciókat, és valószínűleg kollektív sírva röhögés kerekedne, de tényleg vannak, akik komolyan gondolják, hogy vagy ők, vagy mások a hibásak azért, mert rákosok lettek.
Azt leszögezhetjük, hogy a stressz és sok feszültség biztosan káros az egészségre. Ez teljesen egyértelmű. Tudjuk, hogy ilyenkor olyan anyagok szabadulnak fel, amik gyulladásokat indítanak be, ami gyengíti a szervezet védekező rendszerét. Biztos veletek is volt már olyan, hogy egy nehezebb időszak után könnyebben kaptatok el mindenféle nyavajákat. (Erről beszélhetünk később részletesebben, ha valakit érdekel.) Ebben nincs vita. Talán még abban sem, hogy ennek köze lehet a rákhoz, de inkább csak annyi, hogy a legyengült szervezetben neki több az esélye. De ennyi. Nem tudom elképzelni, hogy a problémáinktól legyen bármilyen betegségünk, rák sem. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi ember lesz rákos, akinek nincsenek ilyen problémái, vagy éppen mennyien nem lesznek rákosak, akiknek meg annyi van, hogy ki se látnak belőle. Vagy a gyerekek, akik boldogan járnak az oviba, imádják őket, aztán egyszercsak a kórházban találják magukat. Vagy a pici, egészen pici babák, akik már betegen születnek… tényleg elfogadható azt mondani, hogy azért lettek betegek, mert az anyukájuk lelki problémája volt hatással rájuk? Komolyan?
Azt hiszem talán csak egyszerűbb valakit hibáztatni. Egyszerűbb azt mondani, hogy én tehetek róla, vagy te tehetsz róla. Meg egyszerűbb a kisbaba anyukáját hibáztatni, akinek amúgy is mérhetetlen fájdalma lehet. Igen, hát ilyenek vagyunk.
Pedig mennyivel jobb lenne, ha nem a bűnöst keresnénk, aminek amúgy semmi, az ég világon semmi értelme azon kívül, hogy ha magadat hibáztatod, akkor azzal csak még több lelki problémát okozol, ami a benned lévő feszültséggel még többet árt az egészségednek, vagy ha másokat hibáztatsz, akkor elmarod őket magad mellől… hanem csak simán leülnél és átgondolnád min kellene változtatnod. Neked. Azért, hogy jobb legyen az életed betegséggel vagy anélkül, tök mindegy. Az viszont nem mindegy, hogy bűntudattal, mások hibáztatásával, vagy békében önmagaddal, és azokkal, akik szeretnek.
Mondjuk például a változás jegyében szánhatnál több időt magadra és a szeretteidre, ehetnél egészségesebben, néha elmehetnél sétálni is. Vagy tudod mit? Ha nem tetszik valami mondd meg, és ne magadban puffogj… hogy aztán mást hibáztathass.
Attól, hogy hibást keresel se boldogabb, se egészségesebb nem leszel. A kis változtatásoktól viszont…
És, ahogy a szakértő látja:
“A jelenlegi onkopszichologiai kutatások szerint a stressz egy központi, nem-specifikus tényező a betegségben. A tartós-, főleg az általunk nem kontrollálható stressz rontja a betegségekből való regenerációs képességünket. De ez nem csak a rák, hanem egy csomó más is. Autoimmun, szív- és érrendszeri, meg egyéb bajok szintén. Szerintem(is) felesleges bűntudattal terheli a beteget ez a szemlélet. A mi keresztény, közép- európai szemléletünket 2000 éve a bűntudat- és bűntudatkeltés formálja. Talán ez az egyik oka, hogy ez a betegségkoncepció így tartja magát. A másik, hogy “ha én okoztam, én is tudom megszüntetni”, ettől nem tűnik minden olyan esetlegesnek és talán kevésbé érzi magát kiszolgáltatottnak az ember…. nehéz ez. Mert iszonyúan picik vagyunk. Meg persze nagyszerűek is, emellett.”
Dr. Mailáth Mónika
Pszichiáter, gyermekpszichiáter szakorvos, palliatív orvos
a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnöke