5 dolog, amit nem csinálok/tam/nék

Sose elemeztem szövettani leletet a neten.

Az a nagyon határozott elképzelésem, hogy nekem ezt nem kell tudni. Ha tudnám, akkor se érteném. Az ok borzasztó egyszerű: nem értek hozzá. Amennyit kell, annyit tudok, megmondta az orvos, ez pedig az, hogy rákos vagyok, és hogy hormonpozitív. Persze vannak azon a papíron mindenféle betűk, számok, kódok, rejtjelek, amiket kiguglizhatok, vagy megkérhetek egy csoportban valakit, hogy mondja meg mi az, aki majd ugyanúgy kiguglizza, de mi értelme? Ezek a dolgok nem olyanok, mint az 1+1 az tök biztos, hogy 2. Hiába tudod, mit takar egy pár betű, attól még fogalmad sincs arról, hogy mi, mivel, hogyan függ össze, és ha hogyan függ össze, akkor abból mi lehet, meg mi nem. Innentől ezek egy átlagembernek teljesen fölösleges információk, amik miatt stresszeled magad. Mellesleg minek?

Nem versenyzek csacsogok a bajaimról a váróban.

Hát jaj. Sok év tapasztalata mondatja velem, hogy a legjobb, amit magadért tehetsz, ha nem figyelsz senkire egy váróteremben, ahol rákosok vannak. Jó, vannak kivételek, csak nem sok. Az egész úgy kezdődik, hogy uncsi, szóval beszélgetni kell. Először elmesélik a bajukat. Aztán megkérdezik a tiédet, és bumm, ott, ha nem vagy elég óvatos, el is kezdődik a verseny a kinek sz@rabb és ki tud nagyobbat mondani vonalon.

Láttam elégszer, hogy egy amúgy jókedvű, bizakodó emberből a várótermi sztorik milyen gyorsan csinálnak egy lehangolt, depressziós beteget. Az ilyen társalgások rengeteg energiát elszívnak, amire szükség lenne ugye. Legalábbis nekem nagyon sok energiára van szükségem, úgyhogy védekezésképp távol tartom magam a várótermi beszélgetésektől. Kivéve, ha normális beszélgetés. Az tök oké.

Sose hergelem magam direkt a kontrollok előtt.

Hát nincs ezen mit szépíteni, ha az ember hetekkel előtte már megállás nélkül azt mondogatja, hogy félek, rettegek, jaj mi lesz, akkor az úgy direkt para. Ami semmire nem jó, hacsak az ember nem akar mások, meg a saját agyára is menni rohadt gyorsan.

Én nem mondom, hogy sose vagyok ideges miatta, de azért ezt viszonylag könnyen le tudom rendezni magamban. Egyszerűen csak emlékeztetnem kell magam, hogy a vizsgálat pont azért van, hogy ha esetleg valami megint rosszalkodik, akkor azt nagyon gyorsan észrevegyék, és kezelni tudjuk. Ennyi. Valahogy úgyis lesz. Az a nagy helyzet, hogy amúgy az állandó idegeskedés semmilyen módon nem hatásos a rák ellen. Attól, hogy jaj mi lesz, attól nem ijed meg, és nem szűnik meg magától. Viszont nagyon rosszat tesz.

Nem veszek be semmit, amit nem beszélek meg az orvosommal.

Ez mondjuk egy elég egyszerű történet. Megítélésem szerint az iskolai biológia óra nem feltétlenül adja meg azt a tudást, ami a gyógyszerek és egyebek közti lehetséges kölcsönhatásokra megfelelő rálátást biztosítana. Én úgy vagyok vele, hogy az orvosaim meg a tesóm összes tanulmányát ha összeadjuk, plusz a tapasztalatuk, akkor az talán egy hangyányit biztosabb alap a megfelelő döntésekhez.

Plusz van egy-két ilyen egyszerűbb érvem is, hogy: egyetlen valami nem ésszerű, hogy az orvosi lexikon két harmadát gyógyítja, vagy, hogy a tabletta formátum nem annyira természetes, mint mondják.

+ Sose megyek fodrászhoz kontroll előtt. ????

Ezt most vettem észre. Nem direkt, de valahogy mindig úgy alakul. Múltkor véletlenül úgy jött ki, hogy pet-ct előtt pont voltam, és eskü nem volt jó érzésem. Ez ilyen babona lehet. De amúgy vicces.