CDK 4/6 gátló a mindennapokban

Előzmény, ha most jársz itt először: 2013-ban diagnosztizáltak attétes mellrákkal (tüdő, máj), kemó, műtétek, hormongátlás. Aztán 2021-ben új betámadott, akkor újabb műtét, sugár, új gyógyszerek. Itt tartunk most.

Ideidézem a betegtájékoztatóból, amit erről tudni kell, ha valakit érdekel: “Az IBRANCE rákellenes gyógyszer, amelynek hatóanyaga a palbociklib. A palbociklib a ciklin-dependens kináz 4 és 6 nevű fehérjéket gátolja, amelyek a sejtek növekedését és osztódását szabályozzák. Ezeknek a fehérjéknek a gátlásával le lehet lassítani a rákos sejtek szaporodását, és így késleltetni lehet a rák rosszabbodását. Az IBRANCE bizonyos típusú (hormonreceptor-pozitív, humán epidermális növekedési faktor receptor 2-negatív) emlőrákos betegek kezelésére szolgál, amikor a rák az eredeti tumoron kívül is terjed, és/vagy ráterjedt más szervekre. Aromatázgátlókkal vagy fulvesztranttal együtt alkalmazzák, amelyeket hormonális rákellenes gyógyszerekként használnak.”

Még több infó itt: https://www.ema.europa.eu/en/documents/product-information/ibrance-epar-product-information_hu.pdf

Én ezt a cuccot Zoladex-el és Letrozol-al együtt szedem. Ez úgy néz ki, hogy havonta injekció, minden nap egy bogyó, és három hétig mellé az Ibrance, aztán egy hét szünet, és így tovább… tovább… tovább… Az emberek hajlamosan úgy gondolkodni, hogy egy kis tabletta, semmiség az egész, mert gondolom úgy vannak vele, hogy csomó féle gyógyszereket szednek az emberek, aztán semmi bajuk vele. Szóval most előljáróban képzeljük el, hogy teljesen random mennyiségben, és erősségben jelentkeznek mindenféle rosszullétek, amíg ezt szeded, és nem tudod meddig szeded, mindennek ellenére reméled, hogy k@va sokáig.

Most akkor időrendben végig venném az életünket együtt, hogy ha valaki ilyet fog kapni, azért jobb ha készül.

Az első nap: Ez csak egy tabletta. Mi baj lehet? Az első (később kierül, hogy egyetlen) pozitívum, hogy a heparint lecserélhettük tablettára.

Még az elején gyorsan mondom, hogy ezt három hétig kell szedni, aztán egy hét szünet, ami totál káosz. Erre szerencsére a gyártó is gondolt, így van hozzá egy naptár, amiben lehet jelölni. ITT le tudod tölteni.

Egy hónap után: Vegyük sorra. A fáradtságnak van az a foka, amikor a pohár felemelése is elképesztő szenvedést okoz. Hét méterre van a fürdőszoba, és akkoriban nagyon meggondoltam, hogy linduljak-e. És akkor még ott van a pár nap alatt állandósuló hányinger, valamint egy ilyen elképesztően undorító íz. Komolyan valami rettenet.

De az ember legyen optimista, majd enyhül, meg majd jobb lesz. Meg amúgyis van az a hét, amikor nem kell a gyógyszert szedni, majd akkor azért csak elmúlik. El, olyan négy napra, ami elég szorosra alakítja a naptárad.

Két hónappal későbbtől hét hónapig: Ha van egyetlen nap, amikor valahogy ki kéne nézned, biztos lehetsz benne, hogy az lesz az, amikor észre veszed, hogy a hajad egy igen nagy része valamikor az elmúlt hetekben észrevétlenül elhagyta a helyszínt. És mivel erről tényleg nem volt szó, elég nagy sokk.

Itt az a rész jön, amikor tetemes mennyiségű forintot hagysz el mindenféle helyeken, mire megtalálod, a hajad megmentőjét. Én ettől mindenkit megkímélek, ezzel ITT megállt a hullás, ezzel ITT meg gyorsabban nő új.

Közben négy hónap után le kellett csökkenteni az dózist, mert teljesen összeegyeztethetetlen volt a mindennapokkal. Mivel egyáltalán nem enyhültek a mellékhatások, hiába vártam. Viszont komolyan tudományos kíséletet folytattam, és ebből kiderült, hogy a citrom nyalogatása/kiskanállal evése hatékonyan segít az undorító íz elűzésében.

Az első év végéig: Egyrészt alig hullik a hajam, és nagyon sok új is van, amik szépen nőnek, másrészt alig kell már hányáscsillapító. Már nem csak a gyógyszer nélküli héten élek. Juhééééé. Mondjuk enni nem tudok, de mindegy is. Ha esetleg ez így fixálja magát, akkor ki lehet vele békülni.

Ami még van… hmmm… ja igen, időnként elkezd hámlani és sebesedni a bőröm, de ha azonnal bekenem, akkor szerencsére helyrejön gyorsan. Mivel eléggé allergiás vagyok lehet, hogy attól, de lehet ilyesmi mellékhatás, és új dolog, szóval hajlok ebbe az irányba.

Egy év, két hónap: Levágtuk a hajam, hogy valami kultúrált kinézete legyen a maradék réginek meg az újaknak együtt. És bakker tökre göndör. Megőrülök. Mindig ilyet akartam.

Amúgy van ebben több jó is. Muhahaha… Teljesen kiszámíthatatlan minden. Egy élmény de tényleg. Egyik héten tök jól vagy, másik héten mint valami zombi. Hányiger jön-megy, rossz íz is hol van, hol nincs, néha tiszta seb a nyelvem, van, hogy a fürdőig alig bírok elmenni. De legalább az nem változik, hogy enni nem tudok. :)

Egy év, öt hónap: Csúcs. Visszajött a hányinger. Elég zavaró, de kellő mennyiségű gyógyszerrel azért elviselhető. Ott van a havi egy hét, amig ezt ki lehet pihenni. Haha.

Egy év, hat hónap: Nem, nem lehet elviselni. Ha többször vagy nagyon rosszul, mint jól, akkor az nem oké. Újabb dóziscsökkentés. Ami kicsit aggasztó, mert több nem lehet. De hátha így jó lesz.

Közben van ám vérvétel is, eleinte gyakrabban, aztán már csak ritkán. Mert ha nagyon elromlik, akkor abba kell hagyni. De én annyira mázlista vagyok megint, hogy a vérképem rossz, de mindig pont annyira, ami még nem befolyásolja a gyógyszert. Mondjuk akkor ez is állandó, állandóan rossz kiráááály.

Egy év, nyolc hónap: Eddig jó. A hajam is göndören nő. A lényeg megvan.

És eltelt a második év: Megvagyok. Van hányáscsillapító otthon, anyunál, az irodában, a kocsiban, és a zsebemben is, fő a biztonság, de szerencsére csak ritkán kell. A hajam nő, és még mindig göndör, de havonta párszor kell a hajhullás elleni cucc, hogy szinten tartsuk a dolgot, mert ha nem figyelek megint elkezd nagyon hullani.

A többi jön-megy.

Szóval, amit már biztosan tudok…

… van mellékhatása, ne is álmodozzunk

… nagyon gyorsan kell bevenni, mert minél tovább ér a bőrödhöz, annál undorítóbb íze lesz

… a citrom magában finom

… sosincs elég hányáscsillapító

… ha kicsúzsik a hajgumi, az legyen egy határozott jel

… ha a DM legkisebb csattja is nagy, akkor elkéstél

… a stressz és a kimerültség nagyon felerősítí a mellékhatásokat

… van az a pont, amikor az evés tényleg csak létfenntartás

… egész nap heverészni nem szégyen

… mozogni muszáj, a rekordom 13 futás vagy olyasmi

… a türelem gyorsan fogy

… azt hiszem ennyi