Hogyan legyél tájékozott beteg?

Én egy ilyen jófajta tájékozott betegnek tartom magam, és eddig az orvosaim se panaszkodtak. :) Tudok mindent a betegségemről, amire szükségem van, hogy együtt tudjunk élni. Nincsenek irreális elvárásaim. Ha valamit olvasok, fel tudom mérni, hogy mennyi a valóság benne, mit lehet elhinni és mit nem. Vagy megkérdezem az illetékestől.

Viszont. Soha nem kérdőjelezem meg az orvosaimat. Az onkológusom tudja miért azokat a gyógyszereket adja, én ebbe nem tudok, és nem is akarok beleszólni, mert egészen egyszerűen nem értek hozzá. Semmilyen alapom nincs hozzá. Meg van ez a mániám, hogy nem kell értenem, hogy mik azok a krixkraxok a szövettani leletben. Jó azt megnézem, hogy végülis rosszindulatú-e, meg mire pozitív, de ennél többet nekem ebből nem kell értenem. Azért nem, mert lehet, hogy ki tudom guglizni egyesével, de nem értek hozzá, nincs meg a tudásom az értelmezéséhez, innentől se előrébb, se hátrébb nem lennék vele. Nem. Kell. Tudnom. A képalkotó ugyanez. Az első amit megnézek a végén a vélemény, ott is csak a fontos szavakat kiszűröm (max később elolvassuk hátha van benne egy mókás törött borda vagy ilyesmi, amin jót lehet viccelődni). A továbbiakban nem kell kiszótáraznom, hogy latinul hogyan írják körbe a belsőm állapotát. Mert azzal se leszek se előrébb, se hátrébb.

Az én szemszögemből ezek teljesen irreleváns információk. Nem kellenek a mindennapomhoz. Az se számítana, ha tudnám, az se számít, ha nem. Ez a legfontosabb szempont. Ugyanakkor egy csomó olyan dolgot tudok, ami fontos ahhoz, hogy jól legyek. Ez a tájékozottság. 

Na, de vegyük ezt komolyan. Kicsit körbe kérdeztem orvosokat, meg Mónit is, hogy ők mit gondolnak, milyen a tájékozott beteg, és nagyjából mindenki ugyanazt mondta. (Olyan, mint én. Hahahaahahaaaaa.)

Nem baj, ha a beteg olvas, keresgél a neten. Az a lényeg, hogy tudni kell felmérni, hogy mi a megbízható, hiteles információ, és mi nem.

Nekem, mielőtt beteg lettem, már évekkel azelőtt is az internet volt a munkahelyem. Viszonylag gyorsan kialakult az a készségem, hogy a neten kutakodásban néhány részletből le tudom szűrni, hogy az információ rendben van-e vagy nem. Most mondhatjátok, hogy így könnyű, de valójában egyáltalán nem nehéz, csak szem előtt kell tartanod azt a jogot, hogy nem kell mindent biztosra venni, hanem el is gondolkodhatsz rajta.

Mondjuk, ha információ kell, akkor első sorban a témában hiteles betegszervezeteket mondanám, ahol van szakmai háttér. Vagy kifejezetten egészségügyi oldalakat.  

Az sem baj, ha bizonytalan vagy és megkérdezel más szakembert is. Csak mondjuk kettőnél többet már azért ne. Lássuk be, ott az már nem az információszerzésről szól, hanem inkább arról, hogy kitaláltal valamit, és addig mész, amíg valaki azt nem mondja, amit hallani akarsz. Ja, és legalább legyen már tényleg szakember, hamár szükség van rá.

Itt, ezen a ponton hozzá tartozik a tájékozottsághoz, az is, hogy fel tudod mérni, hogy akitől kérdezel/aki mond valamit, annak milyen valós tudása lehet a témában. Mert mondjuk lehet valaki doktor, csak nem mindegy milyen. Én egy kicsit bízom benne, hogy az onkológiai problémádat nem akarod egy jogásszal, kardiológussal, vagy esetleg fizikussal megoldani (csak példák, sok ilyen van még).

Nem baj, ha kérdezel. Igen, igen. A téjékozottsághoz bizony az is hozzá tartozik, hogy az orvosodtól. A sajátodtól, és nem random netes mindhez is értő csoportoktól. Azért tőle, mert ő ismeri a betegséged.

Persze mindenki tudja, hogy nincs elég idő hosszan elmélkedni, de nem is attól lesz neked jó. Nem szégyen ám puskát írni. Nyugodtan készülj fel, írd össze a kérdéseidet úgy, hogy minél konkrétabbak legyenek, így gyorsan a válaszokat is kegkapod amit szretnél, és nem lesz gond az idő sem. Hidd el, egy orvost sokkal jobban zavar, ha a szomszédtól meg a Facebook szakértőktől összeszedett dolgokat szegezed neki, ahelyett, hogy kérdeznél tőle három jó kérdést.

Ez az utolsó az én tanácsom. Ismerd fel, hogy mivel nem kell foglalkoznod, aztán inkább csinálj olyat, aminek több értelme van. Ühüm. A tájékozottság nevében elképesztő dolgok mennek a neten. Fuh. Ezek a kontrollálatlanul növeknő csoportok a Facebook-on a pokol bugyrai. Elképesztő, hogy az internet szabadsága mennyi mindenre ad felhatalmazást ha az ember elég bátor. Betegek olyan természetességgel elemzik egymás leleteit, véleményezik a kezeléseket, vizsgálatokat, mintha az ovi óta erre képeznék őket. Nekem valószínűleg az átlagnál több tudásom van a rákról, de soha nem mernék ilyet. Ez nem tájékozottság, ez felelőtlenség.

Sokkal okosabb lenne kevesebb fölösleges dolgon agyalni, és nem egész nap önjelölt szakértőkkel csevegni, viszont sokkal több olyan dolgot csinálni, ami boldogságot, örömet okoz, és eltereli a figyelmet a rossz dolgokról.

Ja! Az elején azért hoztam példának az Ibrance farmakológiai tulajdonságait, mert pont annyira nem fontos az én szempontomból, mint a szövettan guglizása, vagy a leletek szótárazása. Beveszem, mert nekem az jó. Pont.