Rólam

Szia, Dóri vagyok, és ez itt az én oldalam. A Füles Odú blogot akkor kezdtem el írni, amikor (szerencsére már jó régen) négyes stádiumú mellrákkal diagnosztizáltak. Akkor még inkább ciki volt ez a téma, ezért szerettem volna megmutatni, hogy bizony ezzel a betegséggel is lehet élni. Jól élni.

De hogyan kezdődött?

2013 igencsak szürke, hideg és nyirkos októberében egyik nap éreztem egy csomót, aminek nem volt ott helye. Sőt elég nagy volt, ettől elég gyanús is. Egy héttel később mintavétel, következő héten CT. Ami megmutatta, hogy a terv, hogy kivesszük a daganatot és minden rendben lesz, mehet a kukába. A leletben az állt, hogy a tüdőmben több kicsi, a májamban pedig egy nagyobb áttét van. Az egész nagyon gyorsan történt. Kemoterápia, műtét, máj RFA, gyógyszerek... nyugalom... aztán 2021-ben újabb daganat, műtét, sugárterápia, újabb gyógyszerek... így állunk most. Kisebb nagyobb sikerekkel, néha nem olyan jól, de elvagyunk egymás mellett.

Rengeteg dolgot láttam, amit a rák tehet az emberrel. Egy csomó mindent megtapasztaltam már korábban az elejétől a végéig hozzátartozóként. Csomó dolgot tudtam, amit fel tudtam használni, a saját esetemhez tudtam alakítani, és ez nagyon sokat segített. Kevésbé volt ijesztő, és sokkal könnyebb volt. Persze nyilván van egy csomó helyzet, ami ismeretlen, és nekem kell kitalálnom a hogyant, de majd az is meglesz. Ezzel az oldallal Neked szeretnék segíteni. A Füles Odú blogban a saját tapasztalataim vannak, használd fel, alakítsd a saját esetedhez, hogy amit én megtapasztaltam, Neked is segítség lehessen.

Igen tudom, mindig kell valami üzenet. Hogy itt mi?

Az én esetem, hogy valakinél minden jel, tünet nélkül diagnosztizálják az áttétes betegséget, az nagyon ritka, és nem tehetünk semmit (nyilván nem akkor, ha valaki tudja, hogy baj van, de nem megy orvoshoz). Tulajdonképpen így is csak a véletlen műve volt, hogy kiderült. Szóval nem tehetünk róla, nem a mi hibánk. Ahogy az sem a beteg hibája, ha valamikor később áttét alakul ki. Nem tehetünk róla. Bárki, aki mást mond, hazudik. 

Én nem mondom, hogy könnyű. Sőt. De ma már rengeteg kezelései lehetőség van, amikkel az áttétes mellrák krónikus betegséggé szelidíthető. Ha elfogadod az új helyzetet, a vele járó kellemetlenségeket, akkor a kezelés nagyon sok boldog pillanathoz tud hozzásegíteni még.

És akkor Ő itt Genyó, a ráksejt (mindig próbáltam elképzelni ilyen lehet, ez volt az elképzelés, szerintem passzol), akit a gyógyszereim altatatásban tartanak.